♑
Kis csodákat észre veszem,
egyeseknek miért fáj?
Kinevetnek mikor látják
simogatok fűt és fát.
Nem értik, hogy önmagammal
lenni áldás s nem magány.
Semmitmondó fecsegéssel,
fáraszt minden társaság.
Évünk legszebb napja
Késve pár órát
de még belefért,
pici unokámmal
télapó ideért.
Fogta magát apó
csomagját lerakta,
babát a kórházba
ajándékba hagyta.
Örült a családunk
apraja nagyja,
mikulás ünnep lett
évünk legszebb napja.
Forró nyári nap margójára...
⛅
Gondolatom nincs
ily forró napon.
Most madár se jár,
tiszta nyugalom.
Remeg a távol
pirul a föld,
árnyadó felhő
erre egy se jő.
Nem mozdul semmi
levél a fán
kókadva várja
a hűs éjszakát.
Árnyékban ülök
mégis izzadok,
hideg sör habon
egy léggyel osztozom.
Nyár este...
⛅
Nyári estén jólesik
kiülni a padra,
felnézni a csillagokra
lenni egymagamban.
Kortyolni a hideg fröccsöt
tűnődve a semmin,
múlt árnyait sötétségbe
hagyni beleveszni.
Kakas reggel
🐦
Felriadtam korán reggel
kukorékolt egy kakas.
Közel s távol a környéken
tudtommal nincs egy darab.
A szobában szólt hangosan
ráeszméltem csoda nincs.
Telefonom ébresztőjét
babrálta meg valaki
Reggeli kuszaság
⌛
Tetőn verebek
úton kerekek
kutyák ugatnak
autók rohannak.
Füst száll a magasba
hideg volt éjszaka.
Nyögtek az ágyak
sóhajok szálltak
kurta örömben
egymásra találtak.
Nyílik egy ajtó
illan az illat
járdán igyekvő
kávé gőzt szippant.
Elhalt a lépte
célját elérte
pontot tett ezzel
versem legvégére.
Padlásnyi semmi
🐭
Öreg háznak padlása
rég nem őriz semmit,
rég nem őriz semmit,
feledésnek porát fent
nem bolygatta senki.
Bagoly nem ült a gerendán,
ki tudja mióta?
Pókhálói nem fogtak
legyet évek óta.
Cserép alól darázs fészek
rég a porba hullott,
tölgyből készült ajtajához
nem találni kulcsot.
Rövidke...
⛄
Párás, szürke és hideg
nem szeretem télidő.
Odakint a szél játszik
kert fái között bóklászik,
idebent a melegen
édes illat lengedez.
Finom kalács kisült már
diós, mákos arra vár
megegyék a csemeték
karácsonynak ünnepén.
Megszökött álmok
Végtelen csendben
csillagok ragyognak,
álmaim falak közt
éberen csapongnak.
Körbejárnak mindent
pókhálót, repedést
hajópadlón átfutó
rég elhalt reccsenést.
Csillagok fényét
követve kiszöknek,
hideg végtelenbe
boldogan köröznek.
Álmatlan sötétség
pihenni nem enged,
függönynek résein
csillagok belesnek.
Álmaim követve
ablakot nyitok
lelkemet kitárva
utánuk indulok.
Ablaknál.. (Sokadszorra)
☂
Ablaknál állva nézem a kertet
levelek már a földön hevernek.
Csupasz ágakat himbál a szél
együtt hintázik három veréb.
Járdán látom, aprón csöpörög.
Kedvenc bögrémben gőzölög
kertben termett levél, szirom.
Ablaknál állva teát iszom.
Még egy a rétről...
Szeretek állni odakint a réten.
Arcomat fordítani napnak vagy a szélnek.
Egyszerűen elmerengni ködös messzeségbe
tekintetem felemelni bárányfelhős égre.
Befogadni madár dalát, méhek zümmögését,
elfeledni életemnek minden nehézségét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)